2021. április 13-án a Kőrösi Csoma Társaság meghívására tartottam előadást „Hagyomány és örökség Kínában. A kínai sibék családfaíró hagyományának örökségesítése” címmel. Az online előadást mintegy kilencvenen követték figyelemmel.
Előadásomban Északnyugat-Kínába, a Xinjiang Ujgur Autonóm Terület Chabucha’er Sibe Autonóm Járásába kalauzoltam el a hallgatóságot. Ott, az Ötödik faluban él egy idős sibe ember, akit közössége családfaíróként ismer. Ennek az embernek van egy közel hatvan sibe klán családfáját tartalmazó gyűjteménye.
A gyűjteményt a sibe politikai elit 2015-ben szerette volna megvásárolni, hogy a kínai szellemi kulturális örökség által inspirált monumentális tervüket megvalósítva összegyűjtsék és publikálják valamennyi xinjiangi sibe klán családfáját. Tervüket azonban sem a családfaíró öregember, sem a sibék egy jelentős része nem támogatta, hiszen a családfaírás hagyománya tiltja, hogy bármely klán tagjai idegenek előtt feltárják családfáikat. Függetlenül attól, hogy a sibe politikai elit által tervezett könyv megszületik-e valaha, a történet így is jól példázza, hogy a szellemi kulturális örökség program számos konfliktus forrásává válhat. Előadásom e problémakörbe nyújtott betekintést, különös tekintettel a vallási hagyományok kulturális örökséggé válásának kérdésébe.