2020. október 21-én „Sámánok 2.0” címen tartottam előadást a „Kína-kutatók a Károlin” című konferencián. A konferencia a KRE BTK Kínai Tanszék és a KRE Sinológiai Kutatócsoport szervezésében zajlott a Károli Gáspár Református Egyetemen, illetve az “online térben”.
A konferencia célja az volt, hogy mindazon kutatók bemutassák saját kutatási területüket, akik a KRE BTK Kínai Tanszéken oktatnak, illetve a jövőben oktatni fognak. Ennek megfelelően az előadások a Kínával kapcsolatos kutatások széles skáláját ölelték fel.
Az előadók közül ketten a régi korok Kínáját idézték fel:
- Tokaji Zsolt „Mulan az ázsiai avarok és a Disney árnyékában” című előadása egy 4-5. századi észak-kínai népballada történeti és kultúrtörténeti hátterét mutatta be, kitekintést adva az egyes adaptációk nyugati világban való ismertségére;
- Apatóczky Ákos Bertalan a „Hazai kutatások egy ismeretlen írás megfejtéséhez: a magyarországi kitanológia története” című előadásában a kitanokkal kapcsolatos magyarországi kutatások közel egy évszázados időszakát és legfontosabb eredményeit ismertette.
A konferencia másik három előadója a jelenkori Kínára irányuló kutatásait ismertette:
- Révész Ágota a „Kínai média a koronavírus idején – avagy hogyan pozicionálja magát Kína a világban” című előadásában a kínai belföldi média mintáin keresztül mutatta be, hogyan változott a globális tér és a globális hatalmi viszonyok észlelete a koronavírus-járvány kezdeti időszakában;
- Vámos Péter „Nagy örömünnep: mi volt Magyarország szerepe a legnagyobb kínai olajmező felfedezésében?” címen tartott előadást, bemutatva, hogy egy 1956 óta Kínában dolgozó magyar geofizikus csoport milyen szerepet játszott a daqing-i olajmező felfedezésében. Az előadó külön kitért a közös munka részleteinek, valamint a magyar szakértők Kínában töltött hétköznapjainak ismertetésére, előadását számos értékes, archív fotóval színesítve.
- Én magam a „Sámánok 2.0” című előadásomban egy Északnyugat-Kínában élő nyugdíjas sámán-tánccsoport történetén keresztül igyekeztem bemutatni a sibe sámánhagyományok múltját és jelenét.
Az általam kutatott tánccsoport tagjai 2012 februárjában kezdték meg egy saját maguk által rekonstruált samanista szertartást idéző előadás próbáit. Ezzel az előadással számos versenyen képviselték falujukat, győzelmet győzelemre halmozva. Tevékenységüket azonban néhány hónap múltán a Kínai Kommunista Párt helyi pártvezetője betiltotta, arra hivatkozva, hogy az már nem kulturális, hanem vallási tevékenységnek tekinthető. Előadásomban ezen az esettanulmányon keresztül jártam körbe azokat a kérdéseket, hogy a mai Kínában hol és milyen alapon húzható meg a határ vallás és kultúra között, illetve hogy milyen szerepet játszik a vallásról alkotott elképzelések formálásában az UNESCO univerzálisnak hirdetett, de Kínában igen sajátosan értelmezett szellemi kulturális örökség programja.